Intézményünk, az ÉASZC Tokaji Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium, fájó szívvel búcsúzik egykori igazgatójától, idősebb Bánfai Mihálytól, aki iskolánk életében meghatározó szerepet töltött be évtizedeken keresztül.
A kezdetektől, 1966-tól agrármérnöki végzettséggel az iskola dolgozója, így jól ismerte annak működését, s ennek köszönhetően fejlődésében és kiépítésében is kiemelkedő szerepe volt. Hamar felismerték vezetői adottságait, ezért tudott iskolánk lépést tartani az akkori kihívásokkal.
Számos fejlesztés, bővítés, belföldi- és külföldi kapcsolat kiépítése fűződött a nevéhez. Vezetéséhez köthető 1979-ben a Szakma Kiváló Tanulója országos versenyének megrendezése mezőgazdasági növénytermesztő gépész kategóriában. Neki is köszönhetően számos diák jutott ki az egykori NDK területére 6 hetes nyári gyakorlatra. Az iskola földterületeit gyarapította, amelyekre épült a 90-es években a tangazdaság kialakítása. Fontosnak tartotta, hogy diákjai ne csak szakmai támogatást kapjanak, ezért a sport területén is számos beruházást eszközölt, így például a sípálya építését, a tornaszoba kialakítását, a meglévő salakos pályák aszfaltozását. Ezek mellett új műhelyeket építtetett, valamint az iskola új szárnyának létrehozását is szorgalmazta, mely rövid időn belül meg is valósult.
Kiváló kapcsolatokat épített ki a környék termelőszövetkezeteivel, ahová diákjaink jártak gyakorlatra, továbbá a tiszaberceli és baktalórántházi szakképző iskolákkal, melyek dolgozóival nemcsak szakmai eszmecsere folyt az évek alatt, hanem baráti kapcsolatok is szövődtek.
Az intézményben 1992-ig csak mezőgazdasági növénytermesztő gépész oktatás folyt, ám neki köszönhető, hogy képzési repertoárunk a gazdaasszony képzéssel bővült. Emiatt át kellett alakítani a meglévő épületek egy részét, hogy az akkori viszonyoknak megfelelően modern tankonyhát és állattartó telepet használhassanak.
1993-ig ténykedett aktívan iskolánkban. Ez alatt az idő alatt nemcsak vezetőként tett sokat az intézményért, hanem pedagógusként és emberként is példát mutatott diákjainak és kollégáinak. Nem hangos szóval, nem a hatalom eszközével érte el, hogy tiszteljék és figyeljenek rá, hanem cselekedeteivel és emberségével.
Több éves munkásságát 1993-ban, nyugdíjba vonulása alkalmából, az akkori fenntartó címzetes igazgatói ranggal ismerte el.
Igazgató Úr! Becsengettek! Menned kell!
Volt diákjaid, dolgozóid, pedagógusaid hálás szívvel emlékeznek Rád!
